Eredetileg a bejegyzés címe "Egy fotó története" lett volna, de az már rögtön félrevezetés. Az asztrofotózásban elég ritka, hogy az elkészült kép ténylegesen egy darab fotó.
Hogyan? Mivel? Mennyi idő? Nehéz? Hol?
Szinte mindenki ehhez hasonló kérdéseket tesz fel, ha meglát egy kidolgozott asztrofotót. Ha megpróbálok rá válaszolni akkor két lehetőség van: elkezdem kifejteni és rájövök, hogy a közösségi média felülete nem erre van kitalálva, de egy beszélgetés se alkalmas rá, hogy érthetően levezessem. A másik lehetőség, hogy teljesen leegyszerűsítem, ami egyrészről nem lesz érthető, másrészről faragatlannak tűnök, hogy miért nem akarom megmondani.
Nagyon sokféle asztrofotó létezik, most nem fogok kitérni a különböző lehetőségekre, csak egy konkrét kép elkészítéséről fog szólni a bejegyzés.
Tervezés. Az udvarban a szabad égbolt limitált. A fák szépek, nyáron árnyékot adnak, a szomszéd nem lát be, én meg nem látok ki. Keresnem kell valamit, amire van jó pár óra rálátásom anélkül, hogy a város felé kellene néznem, pontosabban irányítanom a távcsövet. A fényszennyezés elég negatív tényező, amikor az ember néhány száz, vagy ezer éve útnak indult fotonokat akar begyűjteni - és csak azokat, nem a város fényeit.
Ebben segít a Stellarium weboldal és mobil app. Jelenleg nekem az Orion csillagkép "felső része" és környéke, ami egész hosszan látszik zavaró tényezők nélkül (csak az a nyírfa... az tud beleintegetni a képbe).
Következő lépésként megnézem, hogy mik azok a mély-ég objektumok (galaxisok, csillagködök, halmazok) amiket ezen a környéken találok, ehhez előbb az Égabroszt (köszönöm a könyvet Bagó és Tesó) ütöm fel. Az ikrek csillagképhez közel találok is egy meglehetősen halvány (az Égabroszban 10.6 magnitúdótól fölöttinek jelölik) csillagködöt. Nem olyan régen készítettem képet a Rozetta-ködről, látszólagos mérete kb. annak a fele, így valószínűleg kényelmesen belefér a jelenlegi eszközöm látószögébe.
Kikeresem a térképszelthez tartozó leírásokat, de nem találok semmit a kiszemelt objektumról, így félreteszem a könyvet és irány a telescopius weboldal, aminek a segítségével meg tudom nézni, hogy a jelenleg összeállított eszközeimmel jól keretbe tudom-e helyezni.
A válasz igen. Ezután még szétnéztem a fellelhető képek között és arra jutottam, hogy valamiért nagyon "elhanyagolt" célpont, hazai képet alig találtam.Az egyik amit találtam Bach Zoltán képe, ami a leírás alapján nekem is megvalósíthatónak tűnt. A másik Majzik Lionel képe, ami igazán különleges, mert a 4P/Faye üstökös látszólag a köd közepén haladt át. Ez utóbbi az iTelescope USA-ban telepített robottávcsövével készült.
Keresgéltem még képeket egy darabig - időm volt rá, ha találok egy jó célpontot általában 2-3 hét felhős éjszaka következik, utána jön a telehold - és úgy döntöttem, hogy keskenysávú szűrőkkel készítem el a képet.
2023 február 14: előrejelzés szerint tiszta lesz az éjszaka, sőt, lehet, hogy még a következő is, így ki is települtem az udvarba, összeraktam az eszközöket, amivel el is érkeztünk a "mivel" kérdéshez.
A használt eszközök:
Ekvatoriális GoTo mechanika acéllábakkal
Távcső
Képsíkkorrektor
Szűrőváltó 7 szűrővel
Elektronikus fókuszírozó
Mono asztrokamera
Vezető távcső
Vezető kamera
Páramentesítő fűtések (igencsak hidegek voltak és a pára kedvenc helye a lencsék felülete)
Mini számítógép az egész vezérléséhez
Innentől már szabad az út a képek (igen, többesszámban) elkészítéséhez. Erről és a felsorolt eszközök funkcióiról a következő bejegyzés fog szólni.
Ha csak az elkészült végleges kép érdekel, azt itt találod: Sh 2-261 Lower's Nebula.
コメント