Az előző bejegyzés arról szólt, hogyan készültem fel a kép elkészítéséhez és azzal ért véget, hogy mi volt a konkrét eszköz amit használtam.
Most kicsit részletezem a technikát és azt, hogy mit mire és miért használtam. Fontos kiemelni, hogy az előző bejegyzéshez hasonlóan ez is csak egy konkrét kép elkészítésére vonatkozik. Egy kép készülhet más módszerekkel, más eszközökkel, más indíttatásból. Ez nem csak fotósonként, de minden egyes képnél változhat és általában változik is.
Mi is van a képen?
Amit le szeretnék fényképezni az mondhatni nincs közel, így kell egy objektív, ebben az esetben egy távcső, ami "közelebb hozza" a tárgyat. A használt eszköz egy 400 mm fókusztávú, 80 mm átmérőjű 3 tagú (apokromatikus) refraktor, azaz lencsés távcső.
Mivel a lencsék felülete nem sík, így a kép sarkaiban bizonyos szintű torzulás tapasztalható. Ez leginkább a csillagokon észrevehető: nem kör, hanem elnyúlt, tojás vagy üstökös alakúak. Ennek kiküszöbölésére szolgál a használt képsík korrektor, ami - ahogy a neve is utal rá - a lencsék által leképezett képet síkra korrigálja.
Fényképezéshez kell egy kamera. Itt meg kell álljak egy kitérőre. Erről a pontról nagyon röviden és leegyszerűsítve próbáltam írni. Nagyjából 15 mondat után feladtam. A kamera egy olyan sarkalatos pont, aminek a miértjeit nem lehet elintézni néhány mondatban. Ezért most legyen annyi elég, hogy a használt kamera egy elég kicsi (11.3x11.3 mm) szenzor méretű, 3008x3008 pixeles felbontású, nagy érzékenységű, kifejezetten asztrofotózáshoz készült eszköz mono avagy "fekete-fehér" változata. A kép készítése közben az érzékelő -20 °C-ra volt hűtve.
Mivel a használt kamera mono és egy színes kép mégiscsak megkapóbb, ezért minden egyes szín rögzítéséhez egy-egy szűrőt használtam. Ez alap esetben négy szűrőt jelentene (L-luminance vagy világosság; R-vörös; G-zöld; B-kék). De a képet én praktikus és esztétikai okokból a Hubble-teleszkóp által is használt színekben szerettem volna megjeleníteni, így nem (csak) a hagyományos LRGB szűrőket használtam, hanem úgynevezett keskenysávú (SII - ionizált kén, Ha - hidrogén alfa és OIII - ionizált oxigén) szűrőket is. A csillagok színe elég "fura" tud lenni a keskenysávú szűrőkkel, így - csak a csillagok színének megőrzéséhez - készítettem külön képeket LRGB szűrőkkel is. Látszik, hogy 7 különböző szűrő volt használatban, amit mindig ki kellett cserélnem a kamera szenzora előtt. Ehhez egy szűrőváltót használtam. Ez nagyjából egy zárt "kerék" amibe előzőleg beszereltem a hét szűrőt, amik közül mindig azt fordítottam a kamera elé, amire szükségem volt.
Hagyományos éjszakai fényképek készítésénél egy-egy fénykép expozíciós ideje általában nem haladja meg a 10-60 másodpercet. Ennél a képnél én 300 másodperces expokat használtam a keskenysávú szűrőkkel és 30 másodperceseket az LRGB szűrőkkel. Ha próbáltál már sötétben fotózni akkor biztosan észrevetted, hogy legjobb a gépet stabilan elhelyezni, mert ha a kezed megremeg, akkor a kép "bemozdul". Ez megtörténik 2-3 másodperc alatt is akár. Ehhez képest egy 5 perces expo alatt stabilan tartani a gépet és a már említett eszközöket kicsit több kell, mint egy stabil kéz, vagy monopod. Én egy masszív acél tripodot használtam, ami az összes eszközt stabilan tudja tartani.
Ha már stabil a kameránk, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy bizonyos idő után a csillagok "csíkot húznak". Ezt a jelenséget a föld forgása okozza, ami nagyjából 360° egy nap alatt, azaz egy 5 perces expo alatt 1.25°-ot is elfordul. Ezt a mozgást ellensúlyozandó egy motorizált ekvatoriális mechanikát használtam, ami adott idő alatt ugyanannyit hivatott az eszközökön "visszaforgatni", mint amennyit a föld "előre" fordul. Így a csillagok és más objektumok a kamerához képest egy helyben állnak.
Ha a fényképezni kívánt tárgy nincs közel - és a fényévekben mért távolságra lévő csillagködök nincsenek - akkor a csillagok követésére használt mechanika legapróbb hibája is negatívan befolyásolja az eredményünket. Ezért kiegszítésként használtam egy kisebb távcsövet, amihez egy jóval kisebb felbontású, nem hűtött kamera csatlakozik. Ennek a két eszköznek (vezető távcső és vezető kamera) egyetlen feladata van: folyamatosan képeket készíteni a csillagokról, a képeket elemezni és ha azt érzékeli, hogy a csillagok valamilyen irányban elmozdultak, akkor ezt jelezni a mechanika felé, ami azonnal korrigálja az elmozdulást. Így még pontosabb követést tudtam elérni és nem volt probléma az 5 perces expozíciós időkkel sem.
A pára egy elég kellemetlen jelenség a fotózásban. A lencsék vonzzák a párát, ezért hogy ne párásodjanak, ezzel rontva a kép minőségét, mindkét távcsőre egy-egy páramentsítő fűtést szereltem. Mindkettőhöz tartozik egy-egy hőmérséklet szenzor, amiket egy vezérlőbe kötöttem, ami annyira fűtötte a csöveket, hogy a környezettől 2-3 fokkal melegebb legyen, így a pára nem csapódott le a lencséken.
Az éles képek készítéséhez mindig pontosan kell fókuszálnunk a kamera képét. Mivel a fókusztávolságot befolyásolhatja a külső hőmérséklet (az anyagok hőtágulása) ezért ha a hőmérséklet változik, érdemes ellenőrzni, hogy a kép még mindig éles-e. A hőmérsékleten kívül a különböző kölünböző szűrők is befolyásolhatják a fókuszt, így minden szűrőcserénél és 1 fokos húmérsékletváltozásnál újrafókuszáltam a képet. Ehhez egy elektromos fókuszírozót használtam, ami ki volt egészítve hőmérsklet szenzorral.
Mégiscsak szoftverfejlesztéssel foglalkozom. Mint a programozók nagyobbik része, lusta vagyok. Ráadásul - főleg téli éjjeleken - hideg is van. Szóval mindezeket az eszközöket a legjobb, ha kényelmesen a kanapén ülve egy tabletről vezéreljük. Sőt, továbbmegyek, megtervezzük a szükséges lépéseket, a forgatókönyvet elmentjük és hagyjuk, hogy a miniszámítógép amit a felszerelésünkre csatlakoztattunk szépen futtassa azt, esetleg néha ránézve, hogy minden rendben van-e. "Ránézve." Úgy értem a telefonunkon futó applikációra ránézve, azért mégsem Gallilei korában élünk, hogy ott álljunk a távcsövünk mellett, ha csillagászkodni akarunk (elnézést a vizuális észlelőktől).
Arról, hogy hogyan is néz ez ki élőben, készítettem nem olyan régen egy timelapse-et (sosem csináltam még ilyet, de jó tesztnek tűnt egy új 14mm-es objektív teszteléséhez).
Mivel ez így leírva - még ha próbáltam is tömören és érthetően fogalmazni - meglehetősen technikai, ezért teszek ide néhány képet, hogy hogyan is néztek ki az első nyers képek amiket azon az estén készítettem.
Halpha szűrő:
SII szűrő:
OIII szűrő:
És hogy hogy lesz ebből egy megkapó, színes kép, ami nem tűnik úgy, mint egy hangyafoci meccs? Kalibráció, regisztráció, elemzés, stackelés és utómunka. Talán legközelebb.
Comments